" A szemeknek mégsem az a rendeltetése, hogy lássunk, hanem hogy sírjunk velük; ahhoz, hogy valóban lássunk, le kell hunynunk őket; „ (E.M. Cioran)
A szellemi értelemben vett felnőttet az különbözteti meg a gyermektől, hogy míg az előbbi úgy viseli el a heves lelki/fizikai fájdalmat, hogy a tudata tiszta marad, addig a lenti Klee festményen látható arcon e fájdalom miatti tudat-billenés érhető tetten. A játékos ritmusban megrajzolt fejdísz/hajminta kusza összevisszaságban tobzódik és hatol be éles szilánkokként a homlokrészbe. A központi függőleges tengelyen, a harmadik szem és a szimmetrikus orr felső része között megjelenő W a fejdíszre rímelő, lefelé hegyes formája által a kezdeti kusza szilánkoknak egy szinttel lentebbi, koncentrált lecsapódásaként értelmezhető. ¹
A nézői jobb szem felfelé tolódva csukódik le, és nyílik ki újra, immáron a homlok központi részén koncentrálódott fájdalom szülte fekete könnycseppként. A könnycsepp egy vonalban van a túloldali szembogárral, erősítvén két nyitott szem illúzióját, melyek együtt egy vízszintes tengelyt alkotnak; a függőleges és vízszintes tengelyek így egy olyan, az ellentéteket magában foglaló keresztet formálnak,
aminek felső és szélső részein egy-egy, tartalmilag párhuzamba állítható, és egymással „párbeszédet” folytató szimbólumpár található: fent: a harmadik szem (pont) és az annak alárendelt koncentrált fájdalom/vég (W); a széleken: egy nyitott szem, és egy, a fájdalomnak alárendelt lehunyt/újra kinyílt szem,mint új kezdet;
A „kereszt” alján, az egyetlen vonallal megrajzolt száj archaikus mosolyt, a könnycsepp születését kísérő szájrágást vagy ünnepélyes bánatot egyaránt sugallhat,a finoman megrajzolt arc fölött pedig ott trónol a szilánkos fejdísz: a (kölcsön)hatásokat előidéző fájdalom kiindulópontja, ami a széleken bomlik szét, és a vállrészek íves mintázatában szelídül meg. A lehunyt szem és a fejdíszt kísérő homlokvonal lejtése által jobbra kibillent egyensúly visszahúzásához - a tengelyeken túl – a nyitott szem alatti meghosszabbított vonal, a baloldali arcél teltsége, valamint a kép bal részének világosabb rétegei is szükségesek. Így az arc egyik oldalának érintetlen nyugalma és a másik oldal elváltozása által látványosan aszimmetrikus két arcfél az arc- és a kép egészének tekintetében egyensúlyban van. ² E fent kifejtett formai és tartalmi kettősség adja a képnek azt az egyensúlyát, ami a felszentelésnek megfeleltethető fájdalom és a gyermek közötti részleges alá-fölérendeltségi viszonyokból keletkező feszültséggel teli egyensúly, és nem az ellentéteken felülemelkedő tiszta harmóniáé, melyben a felnőtt a fájdalom és a síró gyermek fölé emelkedve tekint le saját harcára és szenvedésére.
1
Az eredeti német cím: W - Wehgeweihtes Kind. A Wehgeweihtes szó tartalmazza a felszentelést/felkenést és a fájdalmat ( das weh), ezzel tökéletesen kifejezve a tudati szintlépéssel/beavatással együtt járó kínt, s így a W betű az új kezdetet magában rejtő végként (W -gör. omega) is felfogható.
2
Bár formailag és elrendezés szempontjából másképp, de hasonló szerepet betöltő képi elemekkel (kereszt,könnycsepp, homlokközpont) járja körül Klee a fájdalom/koncentráció/egyensúly témáját „A kötéltáncos” (Der Seiltänzer) című képén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése