„ Mikor az erdőben vagyok egyedül...elfelejtkezem magamról,
megszűnök létezni...de mihelyst újra létezem, minden darabokra hullik.” (Wyeth)
" És egyszer csak közvetlen közelemben macskabagoly szólalt meg, hangja olyan érdes volt, olyan harsány, amihez foghatót még sosem hallottam az erdőn...A legizgalmasabb diszharmónia volt, amit valaha életemben hallottam - és mégis, az éles fül kihallotta belőle egy olyan harmónia elemeit is, amelyhez foghatót még sosem halott, látott ez a vidék." (Thoreau:Walden)
A 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai festője, Andrew
Wyeth életének javát Chads Fordban és Chusingban töltötte. Sallangmentes
festményeihez az ihletet innen, a vidékből merítette. Egyszerűen komponált, egyértelmű
szakaszokra bontott, kevés képi elemet tartalmazó textúrákban gazdag műveinek
visszatérő témái az őszi vagy téli táj bőrüktől megfosztott csontos fákkal,
pusztuló épületekkel, arcukat gyakran elfedő vagy a nézőtől elforduló
alakokkal, párban is magányos állatokkal. A festő a modern irányzatoknak nem
engedő művészként festményeinek transzcendens/misztikus tartalmát az aprólékos
munkát lehetővé tevő tojás-tempera technika használatával öntötte realista
formába. E realista forma egészült ki az egyszerű vidéki témákkal, ezért
tekinthetett Wyethre sok amerikai kortársa úgy, mint egy olyan honfitársukra, aki
az urbanizáció miatt pusztuló vidéknek állít emléket.