Andrew Wyeth festményeiről

„ Mikor az erdőben vagyok egyedül...elfelejtkezem magamról, megszűnök létezni...de mihelyst újra létezem, minden darabokra hullik.” (Wyeth)

" És egyszer csak közvetlen közelemben macskabagoly szólalt meg, hangja olyan érdes volt, olyan harsány, amihez foghatót még sosem hallottam az erdőn...A legizgalmasabb diszharmónia volt, amit valaha életemben hallottam - és mégis, az éles fül kihallotta belőle egy olyan harmónia elemeit is, amelyhez foghatót még sosem halott, látott ez a vidék." (Thoreau:Walden)

                                    

A 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai festője, Andrew Wyeth életének javát Chads Fordban és Chusingban töltötte. Sallangmentes festményeihez az ihletet innen, a vidékből merítette. Egyszerűen komponált, egyértelmű szakaszokra bontott, kevés képi elemet tartalmazó textúrákban gazdag műveinek visszatérő témái az őszi vagy téli táj bőrüktől megfosztott csontos fákkal, pusztuló épületekkel, arcukat gyakran elfedő vagy a nézőtől elforduló alakokkal, párban is magányos állatokkal. A festő a modern irányzatoknak nem engedő művészként festményeinek transzcendens/misztikus tartalmát az aprólékos munkát lehetővé tevő tojás-tempera technika használatával öntötte realista formába. E realista forma egészült ki az egyszerű vidéki témákkal, ezért tekinthetett Wyethre sok amerikai kortársa úgy, mint egy olyan honfitársukra, aki az urbanizáció miatt pusztuló vidéknek állít emléket.

Bár a vidék pusztult és a festő emléket állított, de e népszerűségben a téma és a forma együttese olyan realista fává terebélyesedett, ami eltakarta a mögötte megbúvó transzcendens erdőt.  Wyeth a leginkább túlbecsült és leginkább alulbecsült amerikai művész – írja egyik kritikusa. Túlbecsült (s ezt már én teszem hozzá) a képei láttán nosztalgiát érző tömegek szimpátiája miatt, és alulbecsült, mert kevesen látták meg képeiben a lényeget. 

Hoffmann's barn (Hoffmann csűrje)

   Temperával készült fő műveihez a festő gyakran készített előtanulmányokat akvarellel és vízfestékkel. E tanulmányok Wyeth elmondása szerint a benyomások gyors rögzítésére szolgáltak, s ő maga jegyzi meg az akkurátusan kidolgozott temperatáblái és a sebtében papírra vetett víz- és akvarellfestményei kapcsán, hogy „ Ha igazán szeretsz egy tárgyat, és egy mély érzés kifejezésére szeretnéd használni, akkor nem elégedhetsz meg a puszta benyomással.”  Ennek ellenére e tanulmányok egyikén-másikán oly mértékű dinamizmus lesz úrrá, és a benyomásokat olyan lendülettel veti papírra a festő, ami inkább árulkodik a művész kifejezőerejének a külvilágba robbanásáról, semmint a látottaknak a művészre tett benyomásáról.

Corner of the woods (Az erdő szélén)

Far away

A lassú munkamódszerrel gondosan felépített temperatáblák realizmusa a Hoffman’s barnhoz hasonló expresszivitást nem tett lehetővé, de a realista formával járó részleges mozdulatlanságnak a párjaként a mozgás a fő műveken is jelen van. E mozgás és mozdulatlanság vagy egymással párhuzamosan és jól láthatóan jelenik meg Wyeth temperaképein, vagy a statikus alakok mögötti láthatatlan mozgásban, adott esetben mindkét módon: Far away (Távol) című festményén az aranyló száraz gaz összevisszaságát ellenpontozza a domboldalban ülő gyerek mozdulatlansága, de a mozdulatlanság mögött a gyerek szelleme mozgásban van - „távolra” kerül. Mivel a gyerek távolba révedő tekintete már sugallja szellemének nem érzékelhető mozgását, ezért a cím e festménynek pusztán erősíti a mondanivalóját, számos más Wyeth festménynél viszont meghatározza az értelmezés irányát.

Groundhog day

A Groundhog day félkész terítéke, a félbe vágott ablak, asztal, tányér és falrész, mind a befejezetlenség érzetét kelti a nézőben. E többszörösen elvágott tárgyakból álló szobabelső makulátlan tisztaságába tör be egy elvadult kert részlete drótkerítéssel, gazzal, üvöltő állat nyitott állkapcsát idéző fűrészfogú szilánkos tuskóval. Groundhog day, magyarul: Mormota-nap, az amerikaiak tavaszváró ünnepe. Az időjóslással összekötött ünnep eredete Európába, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig nyúlik vissza. A hagyomány szerint Mária negyven nappal Jézus születése után e napon mutatta be gyermekét a jeruzsálemi templomban.

Jézus bemutatása egy görög ikonfestő és Mantegna festményén

 A hagyományos Krisztus bemutatása ábrázolások híven jelenítik meg a Lukács evangéliumában leírt eseményt s annak  résztvevőit :Simeont, a kisdedetl, Máriát, Anna próféta asszonyt, és Józsefet - Mózes törvényének megfelelően - két galambbal a kezében. E két áldozati állattal és Simeon jóslatával[1] a kisded bemutatása olyan, az áldozati bárány egyelőre jelképes bemutatásaként[2] is értendő, ami a keresztáldozatban válik valósággá. Mantegna festményén viszont az üdvtörténeti események összesűrűsödnek, és a kisded bemutatása az  Agnus Dei (Isten báránya) feláldozását közvetlen  megelőző esemény lesz: ahogy a pap nyúl a kisdedért, a gyermekét féltő  anya úgy szorítja magához a  halotti gyolcsba tekert, rögzített végtagjai révén a mozgásképességétől áldozati állat módjára megfosztott  fájdalmas arcú csecsemőjét, akinek negyven napos sarjadó életére a halál idejekorán rátelepedett. E ponton kapcsolódik össze a Mormota-nap az áldozat jelképes és tényleges bemutatásával (Jézus bemutatása a templomban/Kereszthalál), a tél végének közeledte a tavaszvárással, és  Wyeth festményének többszörösen megvágott, de tiszta enteriőrje az exteriőr borzalmával és a félbetört tuskó „állati üvöltésével” . A hívők számára a hit kezdete  a levágott bárány, amit meg kell sütni ahhoz, hogy ehető legyen[3], a tél elmúlásának és a tavasz közeledtének ünneplése a Mormota-nap alkalmából levágandó   állat számára jelenti a véget, az asztalnál helyet foglalóknak az ünnep kezdetét, s ily módon a Wyeth festmény ablakába rejtett kereszt a védelmező hit erejének jelképévé válik, amin túl a külvilág borzalma zajong, innen pedig a tiszta enteriőr, mint a lélek védett, szakrális tere nyugszik.  

Karl' room (Karl szobája) ; Young buck (Fiatal kos)

Cider and pork (Almabor disznóhússal)

A  Groundhog day  s még számos más műve  megfestéséhez  egy helyi farmer, Karl Kruener farmján szerzett benyomások szolgáltattak ihletet a festőnek. E festmények egyikén Karl szobájának falán egy nagyerejű vadászpuska, másikon talán e vadászpuskával megölt fiatal bak lóg a pajta ajtajában, míg egy harmadikon boroshordók feletti plafonról lógó disznófej és torzó látható.

Karl

Bár a kegyetlenségek helyszíne Kruener farmja, de e témák csak apropóul szolgáltak Wyethnek a természet lírai felszíne mögötti eredendő kegyetlenségnek a kifejezéséhez. Az iménti festményeken a farmer a halál (nem látható) előidézője, de a Kruenert ábrázoló portrén már a farmer is – jóllehet csak áttételesen – áldozattá válik: a feldarabolt állatok akasztására szolgáló egyik kampótól a repedés a koponyatetőig  fut,  a mennyezet és a hátsó falrész találkozásának vonala „átszeli” Kruener nyakát. A jobbról érkező erős fénnyel megvilágított arc pirospozsgája ezért nem csak az életet hirdeti, de a levágott  állat vérét, és az állatot levágó farmer halálát is.

Tenant farmer

E  portré  repedései, vére és kampóinak fényében  lírainak és nyugodtnak  mondható a Tenant farmer, melyen a havas tájban a kövér szürke ég előtt,  az öreg vöröstégla farmház melletti levéltelen szomorúfűzről  egy nyakánál felakasztott  őztetem lóg. Kruener portréján az állat(ok) halálára a kampóval csak utal a festő,  itt  a halott állat láthatóvá válik , és a  farmerre történik utalás  Wyeth  egyik védjegyévé vált motívumával, a nyitott ablakkal és meglebbenő függönnyel. E festményen a halál tragikuma és Karl portréján érezhető borzalma megszűnik, az egészről leszakadt énközpontú rész  halálfélelmét felváltja az elfogadott (kollektív) rend nyugalma:  az őz és a házban lakó farmer, a kint és a bent–  a nyitott ablak révén –  egy egészet alkot. Ebben az egészben rejlik a átmenetiséget jelző cím értelme: Tenant farmer, vagyis egy olyan farmer, aki csak bérli a házat - a lét házát, amit bérelt az immáron halott őz is, és ahogy az őzt kebelezi be, emészti meg és válik vele eggyé a bérlő, úgy kebelezi be majd a föld  a ház bérlőjét is.  Ami e festményen egy még élő és egy már holt , azaz a farmer és az őz, az Wyeth egy másik munkáján egy nő és egy csigáspolip.

Chambered nautilus

 A Chambered nautilus (Csigáspolip) címet viselő festményen Wyeth feleségének az anyja, a haldokló Elisabeth James ül baldachinos ágyán, kezeit a térde alatt összekulcsolva a zárt ablak kereteit felfaló fény felé tekint, a kép sarkában, a szekrényen egy csigáspolip kagylója pihen. A nautilus háza egy egymást követő, növekvő méretű kamrákból felépülő spirál, középpontjában az első kamrával: mikor az állat  kinövi az első kamrát, épít egy másikat ahova beköltözik, ha azt is kinőtte, egy harmadikat, majd a negyedikbe vándorol…Így az állat értelemszerűen mindig az utolsó fülkéből dugja ki a fejét, hogy  fejletlen  gödörszemével  a fény és sötétség alapján érzékelje a külvilágot éppúgy, ahogyan azt a  hálószobában[4] haldokló, a fény és az ablak melletti valószerűtlenül sötét falfelület felé tekintő nő is teszi . Wyeth  - elmondása szerint -  a farmer Karl Kruenerben valójában a már halott apját festette meg, élőben a holtat, mint Elisabeth Jamesben a rég halott nautilust. Az élők és halottak ilyetén jelképes felcserélésével a festő  nem kizárólag  az idő múlását, hanem a lét, mint egész állandóságát is hangsúlyozza, s a lét e állandóságának megtapasztalását nevezi  Wyeth annak a lét egészét feltáró  absztrakt villanásnak, melyben  „az idő visszatartja a lélegzetét  egy pillanatra, s egyben–  örökre.”

Andrew Wyeth önarcképe

---

[1] Simeon a bemutatáskor  megjósolja  az anyának a kereszt alatt átélt jövőbeli fájdalmát : „ …a te lelkedet is éles kard  járja majd át…”

[2] A  „bemutatás” kifejezés nem csak Istennek szentelést, hanem az áldozat tényleges bemutatásának/feláldozásának az aktusát is jelöli.

[3] Az egyiptomi csapást elhárító bárány (vére) Krisztus előkép, így maga a páska  bárány, mint a zsidók áldozati állata is az. A levágott bárányt a zsidók úgy sütötték meg, hogy testén hosszába és széltében egy-egy botot döftek keresztül, s a két szár így egy keresztet alkotott.

[4] A  chamber szó jelentése:  rekesz/kamra és hálószoba.

Irodalom:
Fred E. H. Schroeder: Wyeth and the transcendental taradition
Raymond H Geselbracht: The Ghosts of Andrew Wyeth